Chapter 9

- Szia Lou! Hogy vagy?
- Köszönöm jól. Mi szél hozott?
- Csak tudni szerettem volna, hogy jól vagy-e. És hoztam kaját. Hamburger, gyros és még sok más kaja ami tök ártalmas az egészségre, de minden nap ezt eszem.
- Köszönöm szépen. Majd meghálálom. Bejössz?
- Ha nem baj.


Tom még egy órát volt nálunk és konkrétan mindenről beszélgettünk. Megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám, nem szoktam felvenni de most felvettem, mert ki tudja?
- Jó napot! Lou Teasdale-el beszélek?
- Igen. Kit tisztelhetek a vonal túlsó végén?
- Paul Higgins. Tudomásomra jutott, hogy ön sérült lábbal, az egészségét tovább kockáztatva dolgozott. Így egy találkozót szeretnék kérni, hogy megvitassuk ennek okát és következményét..
- Persze. Mikor? Ha kérdezhetem.
- Holnap mondjuk 14:00-kor a Big Ben körúton lévő Starbucks-ban?
- Az tökéletes lesz. Köszönöm.
- Én is viszont hallásra- Paul kinyomta a telefont, én pedig hisztérikus zokogásban törtem ki.  Ki fognak rúgni.

Másnap reggel ismételten arra kelten, hogy nem bírok mozdulni sem. Ránéztem az órámra ami 10:00-t mutatott. Kikászálódtam az ágyból és ruhák kutatására indultam amiket, majd felveszek.
- Jó reggelt! Megkérhetlek valamire?
- Mondd Lou! Valami baj van?
- Semmi. Csak el tudnál vinni egy találkozóra?
- Persze. 20 perc múlva előtettek.
- Köszönöm Zayn. Majd valahogy meghálálom.
- Lou ez csak természetes. Most már ti is az 1D csapatba tartoztok, és mi mindig segítünk egymásnak.!


- Szia Zayn! Felkeltettelek?
- Neeem- nevetett az arab srác.
- Bocsi.
- Szóval, hová vigyelek?- kérdezi és nagy barna szemeivel az arcomat fürkészi.
- A Big Ben körúto lévő Starbucks-ba.
- Hölgyem a kocsija előállt- mondta. Valószínűleg utoljára poénkodik így.  Elindultunk, majd jó bő  perc múlva megérkeztünk. Még egy sort hálálkodtam Zaynnek, és besiettem az üzletbe. Paul az egyik asztalnál ült, és amint beléptem gondterhelt arccal méregetett.
- Jó reggelt Mr.Higgins!
- Paul. És magának is jó reggelt!
- Akkor tegeződjünk. Lou vagyok.
- Térjünk is a tárgyra. Én szabad kezet adtam a fiúknak a stylist, sminkes, fodrász ügyben csak azt mondtam legyen tisztességes az illető és te elég tisztességesnek látszol.
- Köszönöm.
- Még sem értem akkor, hogy ez az egész mire volt jó?
- Én..én egyedül nevelem a tizenhét éves húgomat, aki mellesleg a stylist és a sminkes. A szüleink alkoholisták és magamhoz vettem Aleshát.  A kedvenc sportom a lovaglás amit ezidáig űztem is. Néhány napja a lovam valamitől megijedt, ledobott a hátáról, és letört egy ágat ami a lábamra esett. A pénz kell mert, a másik munkahelyemen mikor megtudták, hogy itt dolgozom azt mondták meg ne próbáljak visszamenni. Beteget jelenteni nem akartam, mert az hogy néz már ki, hogy talán 2-3 munkanap után elmegyek mondván: Bocs eltört a lábam! Na pá. Rögtön kiraktak volna. Szóval ez volt az ok.
- Értem. Figyelj! Meghoztam a döntést. Én elküldelek 4 hét fizetett szabadságra, addigra járógipszet fogsz kapni, DE megígéred, hogy több ilyen nem lesz.
- Nem lesz több ilyen. És Paul!
- Hm?
- Aleshát tudom magam helyett ajánlani.
- Rendben megfontolom.


* Alesha Teasdale *

https://www.youtube.com/watch?v=b-3BI9AspYc

Mikor hazaért Lou nem volt otthon így a kulcsomat előhalászva jutottam be. Átöltöztem, és lehuppantam a kanapéra tévét nézni. Éppen egy Korn koncert ment az MTV-n, amikor csengettek. Lehalkítottam a Tv-t majd kimentem ajtót nyitni. Elsa állt az ajtóban és sírt.

 Nem gondolkodtam csak megfogtam a kezét, és bevezettem. Egy nagy sporttáska volt a vállán amit betettem az egyik szobába.
- Mi történt?
- Anyuék kidobtak- mondta és újra kört belőle a zokogás.
- Tanulás?
- A-ham- bólogatott zokogva.
- Azt mondták amíg az ő házukban élek le fogok érettségizni. Most már nem lakok velük. A kérdés hogy hol fogok lakni.
- Most ez komoly? Szerinted kilenc vendégszobából nem jut neked egy?
- De nem akarok teher lenni.
- Figyelj rám! Egyezzünk meg valamiben amint találsz munkát segítesz beszállsz a költségekbe! Addig csönd!
- Oké. Ez így jó lesz.
- Te..Bocsi ezt most fel kell vennem!


- Igen?
- Paul Higgins vagyok a One Direction menedzsere, és a nővére adta meg a számát. Azt szeretném kérdezni, hogy nem lenne-e az 1D fodrásza amíg Lou fizetett betegállományban van?
- Tudná tartani egy percet?
- El te fodrász vagy ugye?
- Háát fél évem van és azt még úgy-ahogy el szeretném végezni de igen.
- Sajnálom Mr.Higgins de nekem elég a stylist-sminkes munka, de tudom magunk helyett ajánlani valakit.
- Ki lenne az?
- A neve Elsa Roberts. A gimnázium mellett szeretné csinálni a munkát, csak azt kéri, hogy amikor délelőtt van munka írjanak igazolást.
- Akkor úgy fogunk időzíteni, hogy ne legyen délelőtt munkája, és tudjon tanulni.
- Köszönöm az ő nevében is. Holnap mikorra menjünk be?
- Mivel holnap szombat így 11:00-ra. És én köszönöm.

- Elsa, drága, van melód- a félálomban lévő lány kipattant az ágyból és elkezdett ugrándozni.
- Köszönöm. És hol fogok dolgozni?
-Az 1D-nél- mondtam és tudtam  mi fog következni.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Nyugi, nyugi! Cssst!
- Oké Elsa nyugi!- nyugtatta magát a duracell nyuszi.

- Megjöttem!- kiáltotta el magát Lou.
- Megyek. Szia Lou! Figyelj itt maradhatna Elsa, mert csúnyán összeveszett a szüleivel, és most nincs hova mennie.
- Tőlem legalább nem engem fárasztasz a hülyeségeddel.
- Köszi! Köszi, köszi, köszi, köszi, köszi, köszi!!!!
- Oké felfogtam.