Chapter 3

Reggel 5-kor (!!) a telefonomból üvöltött valami iszonyat zene. Mégpedig a Cápa című film zenéje. Lassan kikászálódtam az ágyból és felvettem.
- Jó reggelt Lou! Ma is te nyitsz.
- Felmondok.
- Mi??
- Találtam jobb munka helyet, mégpedig a One Direction fodrászaként.
- Jól van Lou! De ha valami nem jön össze nem gyere vissza!-üvöltötte a végét és lecsapta a telefont. Elmentem  a szekrényemig és kivettem pár ruhát. Bementem a fürdőbe, és felvettem az összeset.. Mikor végeztem lementem reggeliért. Konkrétan nem volt  semmi itthon. Na akkor, gyerünk boltba. Egyszer csak rezgett a telefon a zsebemben.

Al: Hol vagy??
Gyorsan visszaírtam neki.
Lou: A bolt felé tartok... :)
Reméltem, hogy most már megnyugodott.

*Alesha Teasdale*
Reggel felkeltem, tök kómásan kibotorkáltam a fürdőmbe.Felöltöztem és lementem reggelizni. Akkor vettem észre, hogy Lou nincs itthon. Rögtön írtam neki egy SMS-t. Válaszul azt kaptam, hogy boltban van. Akkor gondoltam elmegyek arra a helyre amiről rajtam kívül senki nem tud. Egy táncterem az erdő közepén. Egyszer akkor fedeztem fel mikor tök magamba voltam zuhanva. Bemenetem és 5 hasonló ruhába öltözött lányt láttam, mint én.

-Szia Al!-köszöntek. 

- Helló lányok!-mosolyogva válaszoltam nekik.-Kezdhetjük?

Igazából ezt Cammie (Cameron Morgan) és én táncoljuk. Azt terveztük, hogy ha tökéletes lesz benevezünk vele egy versenyre. talán majd jövőre, mert elég jók vagyunk. Miután táncoltunk, beszélgettünk egy csomót, de az új munkámat nem mondtam el nekik, mert mind a négyen directionerek.
- Lányok, szerintem tök jók vagyunk és el kéne mennünk a London Days-re fellépőnek. Lééégysziiiiii!- kérlelt minket Ana.
- Szerintem mehetnénk.- mondta Ari. Mindenki rám nézett. Megpróbáltam a lehető legcsúnyább arcot vágni. Bevették.
- Akkor mire várunk? Gyakorolni, gyakorolni gyakorolni!!-mondtam. Beálltunk és elkezdtünk táncolni. Este nyolcig...

Chapter 2

Az előző rész tartalmából:
" Fodrászt és stylistot keresünk...Addig még 2 hét van...Ahjj ez a sok talán...Kimentünk behuppantunk a kocsiba és elhajtottunk..."


Amint leparkoltunk egy óriási irodaépületek pillantottunk meg. A húgom szája egy "O" alakot formált. Ahogy beléptünk egy 60-65 éves nénit pillantunk meg. 
- Csókolom! Az állás hirdetésekre  jöttünk.
- Szervusztok kedveskéim! A 3. emeleten, az A szárnyban, az 1519-es terem lesz az.-mondta, de mivel mind a ketten olyan értelmes fejet vághattunk, így leírta egy papírra. 
- Nagyon szépen köszönöm! Csókolom!
- Szervusztok kedveskéim!- elindultunk felfelé. Itt van, a 3. emelet. Ahhann.. Megvan az A szárny (hozzáteszem a szárnyak E-ig voltak betűzve)...1517...1518...Véégre 1519!! Bekopogtunk. Egy szőke (előre megmondom, hogy festett) hajú fiú nyitott nekünk ajtót.
- Sziasztok! Gondolom az állásinterjúra. Csak ti vagytok. Melyikőtök kezdi? Mert tőlem...-csak úgy dőlt belőle a szó.
- Héé Szöszi!-folytotta belé a szót Al.
- Niall vagyok.-szólt a szöszi- Niall James Horan.
- Akkor kedves Niall. Én stylistnak jöttem, ő pedig- mutatott rám-fodrásznak.
- Óóó.. Akkor.. Nialll Jam...
- Hallottam. Én pedig Lou Teasdale. Ő itt  a hugom Alesha. 
- Zayn Malik.
- Harry Styles.
- Liam Payne. Niallal ne foglalkozzatok, még nem kapott reggelit ezért kicsit hiperaktív.
 Louis Tomlinson. Tényleg bocs Nialler miatt.
- Semmi gond.
- Kezdhetjük?-mosolygott ránk Zayn.
- Szerintem ja. 
- Hány évesek vagytok?
- Én 19, Al 17
- Szeritek ezt csinálni? Mármint szerettek hajjal és ruhákkal foglalkozni?
- Ez az életünk.-vágtuk rá minden gondolkodás nélkül, kórusban.
- Oké, oké. Van végzettségetek?-kérdezte halálkomolyan Louis miközben egy kitömött galambot simogatott.
- Igen.-ismét egyszerre.
- Mindig ezt csináljátok?
- Nem.-megint kórusban.
- Ez kísértetíes.
- Bárcsak te is ilyen okos lennél Kevin mint ez a két lány.-beszélt Louis a galambhoz(?).
- Szerettek utazni?
-Igazából eddig nem nagyon engedhettük meg magunknak, de igen, hisz ki ne szeretne utazni. 
- Oké. Szerintem igen. Lou?
- Igen.-mondta Louis.-Harry?
- Igen.Zayn?
- Igen.Niall?
-Igen. Szóval üdv az 1D-familyben.
- Jeeee. Mikorra jöjjünk? 
- Holnap du. 2
- Oooké. Lou és Al hátra el..-mosolyogtunk. Mosoly? Inkább vigyor.
Hazaértünk és Al rögtön levágta magát a TV elé.
- Alesha, ki fog sülni az agyad.
- De a TLC-n a Nem Tudtam, hogy terhes vagyok megy.
- Én szóltam.-ezután felmentem. Elővettem a jegyzetfüzetem és egy óra múlva megszületett az új művem.
 
"Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak –
Sőt, legjobb, ha a bárgyu láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.
Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)
Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.
Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,
Míg fő az étel, hűl a lekvár –
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?
ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,
HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!
„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?”
Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL... VAS... TAK...! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók...
Mily könyveken busult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött –
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszer csak rájönnek maguktól:
Egy könyvtől lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked."
(Varró Dániel:Tanács a televízizással kapcsolatban)
Nekem mindig is ez volt a véleményem.
Harry Styles 
- Ez a csaj elképesztő! Mint egy duracell nyuszi a reklámból.
- Úgy látom a nagy Harry Stylesnak megvan a következő kiszemeltje.
- De meg ám, és ez most nem egyéjszakás lesz..
- Aham, persze.
- Te csak ne szólj be, Daddy Direction!


 
 

Chapter 1

A Prológus tartalmából:
"  Minden nap ugyanaz...Lou Teasdale vagyok, de itt mindenkinek csak Lou...Ott van az a "de"...Vesírásra vetemedtem...Egy igen kedvező álláshirdetés..."


Sok tapasztalattal és ügyességgel megáldott stylistot és fodrászt keresünk. Lehetőleg ne riadjon vissza az utazástól! A részleteket az állásinterjún megbeszéljük.
Cím: London, Prince Edward Street 63
Időpont: July. 13 10:00

Addig még 2 hét van talán meg kéne próbálnom. Talán jobban fizetnének mint itt. Talán végre Al-nak is lenne munkája. Talán utazgathatnánk. Talán...Ahjjj ez a sok talán. Gyerünk Lou mit veszíthetsz?! Semmit legfeljebb nem jön össze. Ennyi. Eltettem a táskámba az újságot és kinyitottam a boltot. A vendégek máris elkezdtek szállingózni, egy csomó idős hölgy még jattot is hagyott, mert szerintük arany kezem van.

~*~

two weeks later

Ma kivételesen hajnali ötre állítottam a telefonom ébresztőjét. Előkotorásztam az önéletrajzainkat, és ezután válogattam magamnak valami göncöt. Megcsináltam a hajam, kilakkoztam a körmöm és lementem.

- Al! Te még nem öltöztél fel?

- De. Igen, nem látod?

- Nem nagyon. Alesha Elizabeth Teasdalegy állásinterjúra megyünk. 

- Tudooom. Induljunk. Vagy el akarsz késni?

- Zsarolsz!!

-Tudooom.

- Folyamatosan ismétled magad.

- Tudooom.-röhögött a húgom. Kimentün, behuppantunk a kocsiba és elhajtottunk.

Tudom, hogy ez arész elég rövid lett de, a 2.fejezet hosszabb lesz.  :D

Lilly

 

Prolouge

Minden nap ugyanaz. Felkelek, munka, ebédszünet, megint munka, 18:00-kor lejár a műszak, hazamegyek, nevelem egy kicsit szegény húgomat (ha már anyámék, nem teszik ezt, valakinek kell), lefürdök ezután pedig bedőlök az ágyamba. Ez már egy cseppet, kezd unalmas lenni.Lou Teasdale vagyok, de itt mindenkinek, csak Lou. Jó lenne egy kis változás csempéznem a hátköznapokba, mert úgy érzem, hogy ettől már megőrülök. Jól keresek meg minden, de....Ott van az a "de". Éppen ezért "öreg fejjel" vers írásra vetemedtem. Amikor csak unatkozom lefirkantok egy-két sort, és körülbelül egy hét múlva megvan az újabb szerzemény. Na persze ezt senkinek, sem reklámozom..

" Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem. "

 (Kosztolányi D.: Mostan, színes tintákról álmodom...)

~*~

Reggel az ébresztőm, hangos csörömpölésére keltem. Egy kihalt házban ébredtem. Azért kihalt, mert a húgom Alesha még most józanodik valamelyik haverja házában. Megcsináltam a reggeli teendőimet, felöltöztem ezután elindultam munkába. A húgomnak, van kulcs más meg nem szokott keresni minket. Mikor beértem ledobtam a dzsekimet egy székre majd, elkezdtem takarítani. Egyszer  csak a Cápa c. film zenéje kezdett bömbölni a telefonomból, és a *Főnök* név villogott rajta.

- Szia Dan!

-Szia Lou! Te nyitsz ma. Oké?

- Miért van més választásom?

- És még gondolatolvasó is. Szia Lou!-mondta és bontotta a vonalat. Odamentem a lábtörlőhöz és felvettem az újságot. Semmi érdekes nem volt benne... Illetve, de igen! Egy álláshirdetés, mégpedig egy igen kedvező álláshirdetés