Prolouge

Minden nap ugyanaz. Felkelek, munka, ebédszünet, megint munka, 18:00-kor lejár a műszak, hazamegyek, nevelem egy kicsit szegény húgomat (ha már anyámék, nem teszik ezt, valakinek kell), lefürdök ezután pedig bedőlök az ágyamba. Ez már egy cseppet, kezd unalmas lenni.Lou Teasdale vagyok, de itt mindenkinek, csak Lou. Jó lenne egy kis változás csempéznem a hátköznapokba, mert úgy érzem, hogy ettől már megőrülök. Jól keresek meg minden, de....Ott van az a "de". Éppen ezért "öreg fejjel" vers írásra vetemedtem. Amikor csak unatkozom lefirkantok egy-két sort, és körülbelül egy hét múlva megvan az újabb szerzemény. Na persze ezt senkinek, sem reklámozom..

" Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem. "

 (Kosztolányi D.: Mostan, színes tintákról álmodom...)

~*~

Reggel az ébresztőm, hangos csörömpölésére keltem. Egy kihalt házban ébredtem. Azért kihalt, mert a húgom Alesha még most józanodik valamelyik haverja házában. Megcsináltam a reggeli teendőimet, felöltöztem ezután elindultam munkába. A húgomnak, van kulcs más meg nem szokott keresni minket. Mikor beértem ledobtam a dzsekimet egy székre majd, elkezdtem takarítani. Egyszer  csak a Cápa c. film zenéje kezdett bömbölni a telefonomból, és a *Főnök* név villogott rajta.

- Szia Dan!

-Szia Lou! Te nyitsz ma. Oké?

- Miért van més választásom?

- És még gondolatolvasó is. Szia Lou!-mondta és bontotta a vonalat. Odamentem a lábtörlőhöz és felvettem az újságot. Semmi érdekes nem volt benne... Illetve, de igen! Egy álláshirdetés, mégpedig egy igen kedvező álláshirdetés