Chapter 2

Az előző rész tartalmából:
" Fodrászt és stylistot keresünk...Addig még 2 hét van...Ahjj ez a sok talán...Kimentünk behuppantunk a kocsiba és elhajtottunk..."


Amint leparkoltunk egy óriási irodaépületek pillantottunk meg. A húgom szája egy "O" alakot formált. Ahogy beléptünk egy 60-65 éves nénit pillantunk meg. 
- Csókolom! Az állás hirdetésekre  jöttünk.
- Szervusztok kedveskéim! A 3. emeleten, az A szárnyban, az 1519-es terem lesz az.-mondta, de mivel mind a ketten olyan értelmes fejet vághattunk, így leírta egy papírra. 
- Nagyon szépen köszönöm! Csókolom!
- Szervusztok kedveskéim!- elindultunk felfelé. Itt van, a 3. emelet. Ahhann.. Megvan az A szárny (hozzáteszem a szárnyak E-ig voltak betűzve)...1517...1518...Véégre 1519!! Bekopogtunk. Egy szőke (előre megmondom, hogy festett) hajú fiú nyitott nekünk ajtót.
- Sziasztok! Gondolom az állásinterjúra. Csak ti vagytok. Melyikőtök kezdi? Mert tőlem...-csak úgy dőlt belőle a szó.
- Héé Szöszi!-folytotta belé a szót Al.
- Niall vagyok.-szólt a szöszi- Niall James Horan.
- Akkor kedves Niall. Én stylistnak jöttem, ő pedig- mutatott rám-fodrásznak.
- Óóó.. Akkor.. Nialll Jam...
- Hallottam. Én pedig Lou Teasdale. Ő itt  a hugom Alesha. 
- Zayn Malik.
- Harry Styles.
- Liam Payne. Niallal ne foglalkozzatok, még nem kapott reggelit ezért kicsit hiperaktív.
 Louis Tomlinson. Tényleg bocs Nialler miatt.
- Semmi gond.
- Kezdhetjük?-mosolygott ránk Zayn.
- Szerintem ja. 
- Hány évesek vagytok?
- Én 19, Al 17
- Szeritek ezt csinálni? Mármint szerettek hajjal és ruhákkal foglalkozni?
- Ez az életünk.-vágtuk rá minden gondolkodás nélkül, kórusban.
- Oké, oké. Van végzettségetek?-kérdezte halálkomolyan Louis miközben egy kitömött galambot simogatott.
- Igen.-ismét egyszerre.
- Mindig ezt csináljátok?
- Nem.-megint kórusban.
- Ez kísértetíes.
- Bárcsak te is ilyen okos lennél Kevin mint ez a két lány.-beszélt Louis a galambhoz(?).
- Szerettek utazni?
-Igazából eddig nem nagyon engedhettük meg magunknak, de igen, hisz ki ne szeretne utazni. 
- Oké. Szerintem igen. Lou?
- Igen.-mondta Louis.-Harry?
- Igen.Zayn?
- Igen.Niall?
-Igen. Szóval üdv az 1D-familyben.
- Jeeee. Mikorra jöjjünk? 
- Holnap du. 2
- Oooké. Lou és Al hátra el..-mosolyogtunk. Mosoly? Inkább vigyor.
Hazaértünk és Al rögtön levágta magát a TV elé.
- Alesha, ki fog sülni az agyad.
- De a TLC-n a Nem Tudtam, hogy terhes vagyok megy.
- Én szóltam.-ezután felmentem. Elővettem a jegyzetfüzetem és egy óra múlva megszületett az új művem.
 
"Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak –
Sőt, legjobb, ha a bárgyu láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.
Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)
Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.
Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,
Míg fő az étel, hűl a lekvár –
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?
ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,
HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!
„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?”
Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL... VAS... TAK...! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók...
Mily könyveken busult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött –
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszer csak rájönnek maguktól:
Egy könyvtől lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked."
(Varró Dániel:Tanács a televízizással kapcsolatban)
Nekem mindig is ez volt a véleményem.
Harry Styles 
- Ez a csaj elképesztő! Mint egy duracell nyuszi a reklámból.
- Úgy látom a nagy Harry Stylesnak megvan a következő kiszemeltje.
- De meg ám, és ez most nem egyéjszakás lesz..
- Aham, persze.
- Te csak ne szólj be, Daddy Direction!